Motivációs szösszenet

Most mondd, hogy nem vett meg a mosolya!

Nevem és személyen valószínűleg nem sokat mond a legtöbb hallgatónak, mivel két passzív félév után a harmadévesek már elfelejtettek, a másodévesek még éppen csak elkezdtek megismerni, az elsőévesek pedig legfeljebb az Újság kapcsán hallhattak rólam. Annak az Újságnak a kapcsán, amin fél évig dolgoztunk közösen, mégsem tudott végül megjelenni. Nem csoda tehát, hogy a kedves olvasó - s egyben remélem leendő szavazó is - elkerekedett szemmel veszi most tudomásul, hogy a háttérben bizonyosan komoly munka folyt.

Ugyanez a helyzet HÖK-kel is. Tudom, hogy a hallgatók nem feltétlenül értékelik a HÖK munkáját. Ez egyrészt lehet puszta előítélet, az elittel szembeni gyanakvó magatartás, ami egyébként is jellemző ránk, hisz manapság miért ne kételkedhetnénk vezetőink rátermettségében? Másfelől azonban kommunikáció kérdése. Mivel már elsőévesként is előbb jelentkeztem az iskolaújsághoz, minthogy az értesítő levelet egyáltalán kiküldték volna, az átlagos hallgatónál gyakran nagyobb rálátással bírok az iskolát érintő dolgokra. Ezzel együtt láttam az is, hogy a kulisszák mögött zajló munka mennyisége jóval több, mint ahogy azt egyébként sejteni lehetne.

A hallgatói képviselőként való indulásom két egyszerűnek tűnő célt foglal magába. A hallgatói öntevékenységből eddig is nagyobb részt vállaltam a korábbi Kommódon, majd az Újságon keresztül, de sosem voltam HÖK-ös, ezért sosem értettem teljesen, hogy a belső kommunikáció (mint pl.: a hallgatói médiumok összehangolása és a hallgatókhoz való eljuttatása), miért akadozik olyan gyakran. Hiszem, hogy ennek a javítása az egyik kulcsmomentuma annak, hogy a hallgatók és az érdekképviselet viszonya gördülékenyebb legyen - és lényegében ez lenne a második lépcsőfok. Ez a feltétele annak, hogy Nektek jobb legyen, mert hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a BKF is mézeskalácsból van. Ezért aki úgy érzi, hogy ezek után bizalmat tud nekem szavazni, az ne hezitáljon majd a szavazófülkében, amikor oda kell pingálni valaki neve mellé egy X-et.

Köszönettel, tisztelettel

Dani Áron